Ismerjük meg a hazai szőlő- és borkultúrát – avagy a magyar borok nyomában

2021. január 11. - Travelikum

Hazánk a szőlőfajtákat, a termőterületeket és a borászati eljárásokat tekintve egyaránt rendkívül gazdag. Mediterrán stílusú Villányi, gyümölcsös és friss Balaton környéki, testes és savas Északkelet-Magyarországi, sajátos ízvilágú Somlói és a világhírű Tokaji borok. Többek között ilyen különlegességekkel találkozhatnak és ismerkedhetnek meg a borturizmus iránt érdeklődő turisták Magyarország különböző vidékein.

Forrás: https://pixabay.com/hu/

A magyar szőlő- és borkultúra története

Európa bortermelő övezetének észak-keleti sarkán helyezkedik el a magyar borvidék. Fontos kiemelni, hogy az ország méretéhez képest, hazánk igencsak egyedülálló borválasztékkal és kiváló adottságokkal rendelkezik, amelyre már Kr. u. 272-ben felfigyeltek, amikor is szőlővesszőket ültettek a Szerémségben, illetve több Dunántúli területen. A 12-13. század folyamán, a magyar szőlőkultúra formálásában nagy szerepet játszottak a vallon, az olasz, valamint a német telepesek. A 15. századtól, a Magyarország déli és középső területein megjelent délszláv népcsoportok egy addig ismeretlen, kadarkára épülő vörösbor-kultúrának lettek közvetítői. A 16. századra már Európa szerte kiszélesedett a bortermelés, a török hódoltság idején a borral való kereskedést semmilyen előírás nem korlátozta. A 19. századra, a folyamatos szőlőtelepítés eredményeként, Magyarország szőlőterülete közel 400 ezer hektár volt, azonban az ekkor jelentkező filoxéravész és egyéb szőlőbetegségek a terület nagyjából kétharmadát elpusztították. Az 1890-es évektől kezdték el a hegyi szőlők rekonstrukcióját, illetve az új szőlők telepítését homokos talajon, így egy teljesen új alapokra helyezett szőlő- és borkultúrával léptünk át a 20. századba.[1]

Betekintés a bortípusok világába

A fehérborok többsége fehér szőlőfajtákból készülnek, kevés olyan bor van, ami kékszőlőből készül, de a fehérborra jellemző feldolgozással nyerik el végső formájukat. Ebben az esetben a titok, hogy nem hagyják a szőlőt héjával együtt erjedni, így a bogyók nem tudják kiadni színanyagukat.

A fehérborokat stílusuk szerint két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba az üde, friss, gyümölcsös illatú és ízű borok tartoznak, melyek nem igényelnek érlelést. Szőlőfajtáira jellemzők az illatos jegyek, ilyen például a sauvignon blanc, az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres és a királyleányka. Ideális termőhelyük többek között a Mátra, a Bükk vagy a Pannonhalma vidéke. A másik csoportba a fahordós érlelésű borok tartoznak, amely eljárás tejszínes, vajra emlékeztető illatokat és ízeket alakít ki. Ezek a borok nálunk furmintból, hárslevelűből, olaszrizlingből vagy juhfarkból, míg a nemzetközi kínálatban chardonnay vagy viognier szőlőfajtából készülnek. A vulkáni talajok kedveznek ezeknek a boroknak, mint például a Badacsony, a Somló, a Mátra, Eger és Tokaj területei.

A vörösborok alapja a kékszőlő, melynek héjában színanyag és tannin, azaz polifenol található, amely a borok eltérő karakterét adja. A Kárpát-medence klimatikus adottságainak köszönhetően könnyed, gyümölcsös borok készülnek itt, amelyek alapja a kékfrankos, kadarka, zweigelt és portugieser fajták. A vastag héjú, sokkal több tannint tartalmazó kékszőlő fő termőhelye Szekszárd, Villány, valamint Csongrád környéke. A tartalmas, elegáns, de nem túlzottan tanninos boraink lelőhelye pedig Eger, amely a bikavér vörösborokról is híres.

A rosé borok szintén kékszőlőből készülnek, de csak nagyon rövid ideig, körülbelül 2-3 órán át érintkeznek az erjedő musttal, hordós érlelést nem kapnak, illetve rozsdamentes tartályban készülnek. Színárnyalatuk függ a szőlőfajtától, a termőhely adottságaitól, illetve a feldolgozás típusától. Színében és ízében a vörösborhoz, míg karakterében inkább a fehérborhoz áll közel. A hazai rosé kínálat többnyire halvány árnyalatú, könnyed aromájú, gyümölcsös borokból áll, a legjellemzőbb szőlőfajtái a kékfrankos, a kadarka, a pinot noir és a merlot.[2]

Forrás: https://pixabay.com/hu/

Hazánk borrégiói és borvidékei

Magyarország borkultúráját leginkább a sokszínűség, az eredetiség és az egyediség jellemzi. Az ország területén található 6 borrégióban 22 különböző éghajlati, domborzati, és talajtani sajátosságú borvidék található.

A 6 magyar borrégió:

Felső-Pannon (5 borvidékkel)
Felső-Magyarország (3 borvidékkel)
Tokaj (1 borvidékkel)
Duna (3 borvidékkel)
Pannon (4 borvidékkel)
Balaton (6 borvidékkel)

Ismerjük meg jobban a hazai minőségi borokat!

A Magyar Turisztikai Ügynökség létrehozta a bor.hu weboldalt, amely elsődleges célja a magyar bor és borturizmus népszerűsítése. A platform bemutatja többek között a magyar bor történetét, a szőlőfajtákat és borstílusokat, a bortípusokat, a borfogyasztás kultúráját, illetve a hazai borrégiókat és borvidékeket. Ezen felül pedig fontos és aktuális információkat, híreket olvashatunk a borászatokról és a magyar borokról: https://bor.hu/.[3]