Tokaji aszú, Irsai Olivér, Bikavér, és még számtalan magyar bor vált ismertté nem csak a térségben, de a világon mindenfelé. Mediterrán éghajlatunknak és kedvező domborzatunknak köszönhetően finomabbnál finomabb szőlőt termesztünk, melyből mennyei borok készülnek. Alábbi cikkünkben megismerkedünk a magyar bor történetével, a hazai borvidékekkel és a borturizmussal.
Forrás: https://www.napi.hu/fototar/fototar/201811/orig/image1541494182.jpg/780/
A sajátos klíma és a változatos talajviszonyok mindig is kedveztek a jó minőségű magyar borok előállításának. A hazai szőlőre és borra utaló régészeti leletek Kr. e. I. századból származnak, tehát a magyar borászat egy igen szép múltra tekinthet vissza. Mikor a Római Birodalom elérte a Kárpát-medencét, a Balaton-felvidéken és a Szerémségben kedvező körülményekre bukkantak, ahol szőlőkultúrájukat továbbfejlesztették. Olyan komoly és minőségi volt a bortermelés, hogy az olasz borok méltó versenytársaivá váltak, ami miatt Kr. u. 92-ben Dominiatus császár elrendelte a szőlők kiirtását és megtiltotta a bortermelést. Közel 200 évvel később, Probus Valerius császár újratelepíttette a szőlőt, azonban csak a honfoglalás után, a kereszténység terjedésének korában nőtt meg jelentősen a bortermelés, mely a középkorban élte aranykorát. A török hódoltság alatt a szőlő-, és bortermelés is károsodott, melynek az Osztrák-Magyar Monarchia felállása kedvezett, hiszen sorra nyíltak a piacok a borászok előtt, nőtt a kereslet. 1870-től egy amerikai gyökértetű tizedelte Európa mezőgazdaságát, mely sajnos a Kárpát-medencét sem kímélte. Ennek később Teleki Zsigmond vetett véget, aki az amerikai gyökérre nemes európai vesszőt oltott. A II. világháború után a nagyüzemi gazdálkodás célja a minél nagyobb mennyiség előállítása volt, így a korra az átgondolatlan telepítések a jellemzők. Az Európai Unióhoz való csatlakozással a jogi és gazdasági szabályozás a termelőket folyamatos fejlesztésre sarkallja, illetve felügyeli a minőséget és az eredetiség védelmét. Hazánkban az édes tokaji mellett a gyümölcsös, száraz fehérborok, vagy a hosszan érlelt cabernet franc egyaránt megtalálhatók.
Borozás közben, ha kíváncsiak vagyunk a fogyasztott ital eredetére, általában a borvidék olvasható le a palackról, amely alapján jól behatárolhatjuk, honnan származik az ital. Magyarországon hat borrégiót különböztetünk meg, melyekben összesen 22 eltérő borvidék fekszik. Egy-egy régióban 3-5 borvidék is található, Tokaj azonban természeti adottságaiból adódóan önálló régiót alkot.
Balaton borrégió
A balatoni borrégió egy rendkívül összetett vidék, az itt készült borok sokszínűek és változatosak. A régión belül hat borvidéket különböztetünk meg egymástól, amik összesen több, mint 9000 hektárnyi területet fednek le. Négy borvidék a Balaton északi-partján található, a Balatonboglári és a Zalai borvidékek pedig a tótól délre, illetve nyugatra fekszenek. A balatoni éghajlatot kifejezetten szeretik a szőlőültetvények, hiszen a tó visszaveri a napfényt, biztosítja a megfelelő páratartalmat és hűvösebb nyarakat eredményez. Emellett a domborzat védi őket a hideg szelektől, körülöleli a vidékeket a Bakony, a Zalai-, illetve a Somlói-dombság. A balatoni borrégió földtanilag is sokszínű, találunk itt vulkáni eredetű, bazaltos, mészkőmálladékos rétegeket, ahogyan löszös, barna és vörös erdőtalajt is. A térség jellegzetes fajtája az olaszrizling, de olyan különlegességek is fellelhetők, mint a kéknyelű, vagy a juhfark.
Felső-Pannon borrégió
A Felső-Pannon borrégió a Balatontól északra, a Duna mentén, az osztrák és szlovák határ közötti területen található. A nyugat felé tartó kereskedelmi útvonalakon elhelyezkedő vidék mindig is fejlettebb volt a többi régiónál, a kulturálisan sokszínű térségben már a rómaiak korában is nagy szerepet kapott a bor- és a szőlőtermelés. Klímája a Balaton borrégiónál hűvösebb, mely a fehérszőlőnek, illetve a savakban gazdag boroknak kedvez. Az elmúlt 10 évben, a globális felmelegedés hatására a helyi borok teltebbek és alkoholban gazdagabbak lettek. Mivel a térség végigvonul a Vértes-, a Budai-, a Gerecse-, a Kőszegi-, illetve a Soproni-hegységen, valamint a Velencei-, és Pannonhalmi-dombság vonulatain, a borok igen csak sokszínűek. Egyaránt fellelhetők a pannonhalmi vörösborok, kékfrankos, a pinot noir, de a térségben egyre felkapottabb a pezsgőkészítés is. Ez az északi borrégió jelentősen kisebb, mint a déli szomszédja, hiszen 5500 hektárnyi területen fekszik.
Pannon borrégió
A 7800 hektáros Pannon borrégiót négy borvidék, a Pécsi, a Szekszárdi, a Villányi és a Tolnai alkotja. A Duna-Dráva és a Balaton által behatárolt területre a kékszőlő a jellemző, tehát nagyobb arányban foglalkoznak vörösborokkal. A helyi fehérborok sokkal lágyabbak, mint a Balatontól északra. A térség jellemző szőlőfajtái a cabernet sauvignon, a franc és a merlot.
Duna borrégió
A további borvidékek felfedezéséhez elhagyjuk a Dunántúlt és ellátogatunk a Duna-Tisza-közi területre. Legdélebbi borrégiónk, a Duna régió mindössze 2006-ban alakult, mikor a térség termelői elszakadtak az alföldi régiótól. Hazánk legnagyobb bortermelő régiója 24000 hektárnyi területen fekszik és 3 borvidéket fog össze. Sajnos sokan előítéletesek a homoki borral szemben, pedig egyre több termelő kedveli meg a homokos, lazább talajt és készíti el zamatos borait. Itt is előállítható minőségi bor, könnyedebb, gyümölcsös ízvilággal. A sík terep és a karcos talaj miatt nagy a hőingadozás, mely forró nyarakat és hideg teleket eredményez. Ugyanakkor a terület alkalmas a gépiesítéshez, így nagyüzemben meg lehetett kezdeni a bortermelést, mely világviszonylatban is versenyképessé nőtte ki magát. A helyi borok lágyságuk miatt nem élvezeti cikként, hanem élelmiszerként kerülnek az asztalra. Mielőtt bárki rosszallná ezt a tendenciát, érdemes megjegyezni, hogy ezek a borok sokkal egészségesebbek, mint a szénsavas, túlcukrozott, ízesített üdítők. A térség jellegzetes fajtái a cserszegi fűszeres, az ezerjó, és a rizlingszilváni.
Felső-Magyarország borrégió
A Felső-Magyarország borrégió helyezkedik el hazánkban a legmagasabban, egyedisége, hogy a szőlőültetvények 300-400 méter magas fennsíkon találhatók. Az ültetvényeket az Északi-középhegység remekül védi az erős szelektől. A 13000 hektáros terület három vidéket fog össze, a Bükki, az Egri és a Mátrai borvidékeket. A térség a Mátra és a Bükk természeti kincseiben, de a nagyvárosok kulturális és gasztronómiai értékeiben egyaránt gazdag. Szőlőfajták terén a régió igen sokszínű, a leánykától, a cabernet-ig számtalan példány díszíti a palettát.
Tokaji borrégió
Elérkeztünk a hatodik, egyben utolsó borrégiónkhoz, mely talán nemzetközi szinten is a legismertebb. 2002-ben az UNESCO világörökségünk részévé nyilvánított a Tokaji borrégiót, melyben 26 település alkotja az egyetlen, 5700 hektáros borvidékét. Jellegzetes szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű és a sárgamuskotály, melyből kizárólag fehérborok készülnek. Tokajt először egy XII. század végi krónikából ismerhetjük, mely szerint a honfoglaló magyarok a területre érve „áldomást ittak és naponta megrészegedtek”. A borvidék egyedisége az aszúsodás, amely folyamat során a szőlőszemekre egy gombafajta telepszik meg. E nemes penész kialakulásában nagy szerepe van a klímának, a Tisza és Bodrog-folyó felől érkező hajnali pára, az őszi csapadék és a száraz napsütéses időjárás egyvelegének köszönhetjük ezt a természeti csodát.[1]
Forrás: https://www.boraszportal.hu/images/cikk/7335/peter_pinceszet_tokaj_760_1.jpg
Borturizmus
A borturizmus, a hazai turizmus egyik dinamikusan fejlődő ága, egy rendkívül sokrétű fogalom. A borkóstolásért, a borfogyasztásért, valamint a borkészítés megismeréséért történő utazásokat tekinthetjük borturizmus részének. Ugyanakkor a borfesztiválokon való részvétel, vagy pincelátogatás is ebbe a fogalomkörbe tartozik. Hazánk jelentős hagyományokkal rendelkezik a borkultúra terén, azonban a hozzánk érkező külföldi turistákat ritkán vonzza ide a magyar a bor. Érdemes lenne az ő számukra is izgalmassá tenni a hazai borturizmust, hiszen általuk kikerülhet a magyar bor olyan piacokra, ahol jelenleg kevésbé népszerű.[2]
Tájak, borok, legendák és Te személyesen
Megjelent a Magyar Turisztikai Ügynökség legújabb kiadványa, amely a hazai borrégiókat és borvidékeket mutatja be az olvasók számára. A magyar borfajták mellett azt is megtudhatjuk, hogy melyik borhoz, milyen ételt érdemes társítani. A kiadvány az ország bármely pontján, angol és magyar nyelven egyaránt, ingyenesen letölthető az alábbi linkek egyikére kattintva:
Magyar: https://mtu.gov.hu/documents/prod/1028479_TMU_GINOP_Bor_kiadvany_webre.pdf
Angol: https://mtu.gov.hu/documents/prod/1028479_TMU_GINOP_Bor_kiadvany_210x210-english_webre.pdf
Forrás: https://bor.hu/
[1] https://www.beresbor.hu/
[2] https://uni-eszterhazy.hu/public/uploads/borturizmus_5695922d20edd.pdf
