Magyarországon tíz nemzeti park található, mind egyedülálló és természeti kincsekben gazdag. A természetvédelmi övezetek létrejöttének célja a növény- és állatvilág megőrzése, a vadvilág megfigyelése, bemutatóhelyek létrehozása, szemléletformálás és az ökoturizmus fellendítése. A parkok kiváló szabadidős programlehetőségeket kínálnak családok, párok, baráti társaságok számára.
Forrás: https://dcontent.inviacdn.net/shared/img/web-830/2020/9/24/m0/1029839.jpg
Az Aggteleki Nemzeti Park a szlovák-magyar határ keleti részén, az Északi-középhegységben helyezkedik el. A 20.000 hektáros terület hazánk negyedikként alapított nemzeti parkja, mely több mint 30 éve az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. Aggtelek leginkább a komplex barlangrendszeréről ismert, mely viszonylag érintetlen és kis területen koncentrálódott. A térség 1400 barlangjából 280 nyílik hazánk területéről, amelyek a 230-240 millió éves mészkőből jöttek létre. Az Aggteleki-, és Szlovák-karszt 30 barlangjában olyan leleteket találtak, amelyek egy 35 ezer éves ősi kultúra jelenlétére utalnak. A prehisztorikus emberi jelenlétet csont- és kőeszközök, vonaldíszes cserépedények és faszénrajzok igazolják. A barlangok élővilága rendkívül változatos, az egyedülálló klímaviszonyoknak köszönhetően több száz gerinctelen fajjal találkozhatunk. Az aggteleki barlangrendszer számos denevérfajnak ad téli menedéket, nyári alvó-, vagy szaporodó helyet. A 28 Európában honos denevérfaj közül 20 megtalálható a térségben. A parkban számos barlang-, és gyalogtúra, kerékpáros útvonal, vagy lovas program közül választhatunk, melyek kiváló kikapcsolódást biztosítanak.[1]
Az 57.000 hektáros területet magába foglaló Balaton-felvidéki Nemzeti Park több mint 20 éve, 6 korábbi tájvédelmi körzet összeolvadásával jött létre. Vezetőségének fő tevékenységei a természetmegőrzés, a tájvédelem, a szemléletformálás és az ökoturizmus. A Kis-Balaton vízi élővilága, illetve Tihany kiemelkedő geológiai értékei ugyanúgy részét képezik a parknak. A terület egy részén megtalálható a Bakony-Balaton Geopark, mely a természeti és kultúrtörténeti értékek bemutatására hivatott, és amely része az UNESCO által támogatott Globális Geopark Hálózatnak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park számos védett növénynek és állatnak ad otthont, találkozhatunk erdei siklóval, nagy kárókatonával és mocsári teknőssel is.[2]
A Bükki Nemzeti Parkot hazánk harmadik nemzeti parkjaként 1977-ben alapították. Ez volt az első hegyvidéki területet is magába foglaló park, melyet az elmúlt évtizedekben többször is bővítettek. A park csaknem az egész Bükk hegység területére kiterjed, közel 95%-a erdő. Nagyobb része Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, míg 1/3-a Heves megyében található. A nemzeti park 42.000 hektáros területéből 6000 hektár fokozottan védett természetvédelmi terület. Ide tartozik a Látó-kövek, Csondró-völgy, a lillafüredi Szent István-barlang felszíne, illetve a Szalajka-völgy is. A fokozottan védett területre, a kijelölt utakat leszámítva, csak az igazgatóság engedélyével lehet bemenni. A park gerinces faunájában a hazai átlagnál gazdagabb, azonban sok veszélyeztetett faj lakik a térségben. Jellegzetes állatai az alpesi gőte, a gyepi béka és a pannon gyík. A park körülbelül 100 fészkelő madárfajt tart számon, ezek közül nagy számban élnek itt nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, vagy a vándorsólyom. A patás állattartomány korlátozásában nagy szerepe van a farkasnak és a hiúznak.[3]
Forrás: https://alternativenergia.hu/wp-content/uploads/2017/04/7864347_803ff9da8c3a5d632b533c7090d11273_wm-640x330.jpg
A Duna-Dráva Nemzeti Park a két névadó folyó mentén terül el egy közel 50.000 hektárnyi területen. A vizeknek nagy szerepe volt a természetvédelmi táj kialakításában, ártéri területeit leszámítva változatos növény-, és állatvilág jellemzi a térséget. Nagyobb tájegysége Gemenc, ahol találkozhatunk a védett jégmadárral, gímszarvassal, illetve vaddisznóval is. A Béda-Karapancsa térségben laknak legsűrűbben a rétisasok és fekete gólyák. A Dráva halfaunájával, illetve vízi madaraival dicsekedhet, ha figyelmesek vagyunk, láthatunk szürkegémet, kis kócsagot, vagy bakcsót. A nemzeti parkban több bemutatóhely, gyalogtúra, kenu-, és barlangtúrák várják a természetbe vágyókat.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységek, valamint az Ipoly-völgy és Szentendrei-sziget közötti területen található. Tájképét a hegyek, folyóvölgyek, síkságok egyvelege teszi egyedülállóvá. A területen eredő források és nagy vízhozamú patakok jelentősek, melyek az Ipoly, vagy a Duna vizét bővítik. Az élőhelyek változékonyságának köszönhetően a nemzeti park állatvilága rendkívül sokszínű, a védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a 700-at. A folyóknak, illetve más vizes területeknek köszönhetően a terület otthont ad számtalan csigafajnak. A Börzsöny erdeiben a fehérhátú fakopáncs állománya számottevő, de itt költ a fekete gólya is. Élnek a térségben hiúzok, azonban ők a háborítatlan területeket kedvelik, így nem gyakori, hogy találkozunk velük, azonban ha figyelmesek vagyunk, a vízpartokon láthatunk vidracsaládokat. A park területére a 70-es években betelepítették a muflonokat, amely sajnos a növényvilág jelentős károsodását okozta.[4]
Forrás: https://lh3.googleusercontent.com/proxy/yn80NSxE8dyzx_uJu7OwMa22a4l4ExYPU6lp4evRiZzILCDowfCypVEuFMXDm_4iSRpIecsSWHg4UZvtrzY70c0auYdnksYZ_C03UU0fyUE-NOnmDzdW1MxwVA
A következő nemzeti parkunkhoz az ország nyugati csücskébe, az osztrák határhoz kell utaznunk. A Fertő-Hanság Nemzeti Park a Bakonyaljától a Soproni-hegységig, a Dunától a rábaközi rétekig terjed. A nemzeti park bizonyos részei már osztrák szomszédunknál találhatók, azonban hazánkban található része így is meghaladja a 23.000 hektárt. A park védett részei mozaikszerűen szóródnak szét, nem alkotnak egységes területet. A nemzeti park négy részterületre osztható, első, és talán legjelentősebb térsége a Fertő-táj. A Fertő-tó és a körülötte elterülő nádas, a part menti szikes rétek, a mocsár- és láprétek mind a részét képezik, mely színes madárfaunával büszkélkedhet. Több mint 700 párral fészkel itt a nagy kócsag, százával költ a nyári lúd, de nagy számban találunk vörös gémet is. A fészkelésen kívül számos költöző madárfaj gyülekezőhelye a Fertő-táj, több tízezres csapatokban jelennek meg tavasszal és ősszel az északi ludak, illetve a böjti récék. A Tóköz tájegységben találhatjuk meg a Barbacsi-tavat, illetve a Fehértót, a Répce-menti terület pedig a Répce folyó szabályozatlan szakaszát foglalja magába. A Fertő-tájtól nyugatra találjuk a Hanság-medencét mely egykor összefüggő vízrendszert alkotott a Fertővel.[5]
Hazánk első, és egyben legnagyobb nemzeti parkja a 82.000 hektáros Hortobágyi Nemzeti Park. Az Alföldön elterülő park négy megyénknek is a része, hazánk legnagyobb legelőterületeként őrzi az ősi magyar állattenyésztés régi vonásait, bemutatja a hagyományos pusztai életformát, az ősi állatfajtákat, valamint a Hortobágy kulturális értékeit. A térség kiemelt feladata a különleges madárvilág fészkelésének és vonulásának biztosítása. A Tisza-tavi madárrezervátumban természetes élőhelyükön figyelhetjük meg a kormoránt, a szürke gémet, a nagy kócsagot, vagy a bakcsót. A fokozottan védett részek kizárólag túravezetővel látogathatók. A park területén számos látogatóközpontot, bemutatóhelyet találunk, ahol tájékozódhatunk a helyi programokról. Hortobágyon a gyalogtúrák mellett lehetőségünk nyílik csónakon, lóháton, kerékpárral, szekéren bejárni az egyes területeket.[6]
Forrás: https://wp.welovetiszato.hu/wp-content/uploads/2020/01/mad%C3%A1rrezerv%C3%A1tum-1024x583.jpg
A Duna-Tisza között elhelyezkedő, látszólag egyhangú síkvidéki táj valójában változatos élőhelyeket foglal magába. Az 50.000 hektáros Kiskunsági Nemzeti Park magán hordozza a természet állandó változásának nyomait, a szél és víz felszínformáló munkáját, valamint az itt élő emberek kézjegyét. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy i.e. 3-4. évezredben már állattartással foglalkozó népek lakták a térséget, majd később a honfoglaló magyarok is folytatták ezt az életformát. A nemzeti park nem alkot egy összefüggő területet, a 9 kisebb, szétszórt egység védelme nehezebb és költségesebb. A park területén több mint 12 ezer faj talált otthonra, melyből az állatfajok száma meghaladja a 8800-at.[7]
Az 52.000 hektáros Körös-Maros Nemzeti Park több mint 6000 hektárja fokozottan védett terület. A Körös, illetve Maros ártéri erdői, gyepjei, a holtágak vízi világa alkotják a helyi értékek fő csoportját. Találkozhatunk a térségben fokozottan védett vidrával, az állandóan fészkelő rétisassal, fekete gólyával, illetve barna kányával is. Említésre méltó a park területén élő túzok, mely Európa legnagyobb szárazföldi madárfaja, és a park címermadara is egyben.
Hazánk utoljára megalapított parkja a Vas megye délnyugati csücskén lévő Őrségi Nemzeti Park. Nevének eredete a honfoglaló magyarok korához vezethető vissza, ugyanis magyar őseink ide állítottak őröket a nyugatról érkező betolakodók ellen. A térség vízforrása a Sárvárig vonuló Rába, amely hazánk legérintetlenebb, a természetes formájában leginkább fennmaradt folyója. Az Őrségben találunk olyan műemlék együtteseket, melyek a helybéliek életmódját, kulturális örökségét mutatják be a látogatóknak.[8]
[4] https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/duna-ipoly-nemzeti-park
